Az idén lesz hatvan esztendeje annak, hogy Salkaházi Sára életét kioltotta a Duna-parton a gyilkos golyó. Katolikus hitének, eucharisztikus lelkiségének, a Szociális Testvérek Társasága szellemiségének következetes megélése vezette arra, ami azokban a napokban keresztény ember számára természetes kellett hogy legyen, mégis rendkívüli hősiességet kívánt: az üldözöttek mentésének vállalása.
Tanúságtevő halála életének nem váratlan, összefüggés nélküli záróeseménye volt, hanem hívő, szeretettől vezérelt munkásságának summája és összefoglalása. Nem tulajdoníthatjuk magunknak a hősiességnek örök ragyogását. Ki merheti vakmerően állítani, hogy saját erejéből maga is megállná a próbát? De Sára testvér tanúságtételéből Krisztus ereje és szeretete ragyog. A krisztusi ember arcának vonásai a történelemnek egy – jaj, nem is távoli – konkrét pillanatában. Úgy tekintünk hát életének tükrébe, hogy benne a hiteles keresztény élet példaképét látjuk. Nem harsogó propagandák és pillanatnyi aktualitások zajában, hanem keresztény azonosságukat keresve - segítő, oltalmazó, közbenjáró szeretet után sóvárgunk.